5 hónap Indiában - az utazás folytatódik

Újakkal kiegészítve ide költöztettem a blog első részéről ezt a bejegyzést, kevés a tárhely ugyanis a képeknek.

Jodhpuron keresztül visz tovább az utunk, egy napot szánunk arra, hogy sétáljunk egyet a várban és megcsodáljuk a város kékségét. Aztán újra éjszakai vonatozással látogatunk el Agrába, a Taj Mahal városába, hogy két napot töltsünk még itt is, mielőtt visszautaznánk Magyarországra.

Jaisalmer, Rajasthán ékköve a nyugati, pakisztáni határ szomszédságában helyezkedik el. Arany városnak nevezik, mert a házak többsége és a kis vár is aranyszínű - ezzel az elnevezéssel csatlakozik a színeikről is elnevezett városokhoz (Jaipur-rózsaszín, Jodhpur-kék, Udaipur-fehér), melyek egyediségükkel kőoázisoknak tűnnek a sivatagos tartományban. Akinek megér 12 óra vonatutat Jaipurból, azt a vár keskeny, hangulatos utcái, gazdagon díszített épületei és tevekaravánok várják, hogy feledhetetlen élményben részesítsék. 

Egy Vasco da Gama városában töltött éjszaka után Delhibe repülünk, ahol egy kalandos, lerobbanós majd taxicserés rohanás után újra éjszakai vonatba vágódunk. Kora reggel lassít az amúgy is mindig lassító szerelvény. Hol vagyunk? - kérdezem az egyik utast. Jaipur a következő állomás! - válaszolja.

Hanumánt sokan Siva inkarnációként tisztelik Indiában, a nagy vallásos eposz, a Mahabharata alapján az Úr Ráma hűséges segítője annak kedvese, Sita felkutatásában és Ravana démon legyőzésében. A vanara nevű fajba tartozik - akiket Dél Indiában egykor élt majomszerű humanoidoknak tartanak. Hampiban található az a templom, amit szülőhelyén emeltek a tiszteletére. Ezen kívül pedig itt találhatók az egykori Vijayanagar nevű város romjai, melyek között kalandozni többnapos kihagyhatatlan élménynek ígérkezik.     

Utazásom hosszas zavartalan időszaka végetért - alig várom, hogy megérkezzen Kriszta, akit idestova 6 éve a barátnőmnek tudhattam. Nem kevesebb jelentőséggel bír az érkezése annál, hogy ez az utazás a kapcsolatunk beteljesedését jelenti nekem. Kapcsolatunk egy Indiáról való beszélgetéssel kezdődött annakidején - azóta váratott magára az alkalom hogy együtt utazhassunk ide.

Vajon milyen lesz találkozni vele majd 4 hónap távollét után? Ekkor még nem tudom, és nem hiszek a figyelmeztető álmoknak: hogy India a legkeményebb leckét tartogatja számomra.

Egy csodas repuloutazas utan megerkezni a szurke felhotakaro ala, Kalkuttaba - nem kulonosebben biztato erzes. Csak egyvalamihez tarthatom magam, ami megnyugtat: ez az eltokeltseg egy het meditaciora a Sri Caitanya ashramban, ahol Govinda maharajaval is talalkozhatok. 

A Tirupatiba vezeto par napos kirandulas utan ismet visszaterek Tiruvannamalaiba, hogy meditacios gyakorlataimat megerositsem es hogy talalkozhassak egy sadhuval (Nannagaru), aki sok evig Ramana mellett tolthette eletet. A sadhu vegulis egy honappal elodazta latogatasat, ugyhogy a talalkozas nem jott ossze, de helyette sok mas csodas talalkozas tortent.

A Tiruvannamalaiban toltott 3 het utan engedtem Purush meghivasanak: Chennaiban, a szulei hazaban toltunk par napot, majd Tirupatiba vonatozunk a vilag egyik legforgalmasabb zarandokhelyere a Venkateshwara templomhoz.

... a blog első része a www.szila.blogter.hu címen érhető el! 

folyt köv: 

Az Arunachala hegyet Tiruvannamalaiban Siva termeszetes eredetu fizikai megtestesulesekent, azaz jyotir-lingamkent tisztelik. Itt toltotte foldi eveit "A" 20. szazad misztikusa, Ramana Maharshi. Latogatasom celja nemcsak zarandoklat, hanem meditacios gyakorlatok vegzese is Ramana modszere alapjan.